A repülő szőnyeg

Egyszer azt álmodtam, hogy a házunk melletti dombon egy szőnyegen ültem. Elrepültem minden hová: a barlanghoz, a templomhoz, a cirkuszhoz, a Parlamenthez... Aztán megláttam az utcán egy varázslót.Megkérdeztem tőle, hogy fel tudod növelni a szőnyegem végsebességét? Igen - fel tudom, de meg kell ölnöd a hétfejű sárkányt és el kell hoznod a vérét. Itt egy üveg hozzá. Azzal egy kardot kötött az oldalamra. El is indultam megkeresni, mire a nap leszállt megtaláltam. Éppen aludt. Odasettenkedtem, de felébredt. Hét nap, hét éjjelig küzdöttünk, mire megöltem. Megtöltöttem az üveget a sárkány vérével,visszarepültem a varázslóhoz. El is készítette a főzetet, amiben ki kellett volna mosnom a szőnyeget, de ekkor felébredtem. Aznap a szőnyegünkkel álmodtam ezt. Nagyon jó álom volt.

                                                                      Írta : Ugron Gergely Hunor

A két kis dínó nagy kalandja

Egyszer volt, hol nem volt, volt két kis dínó. Az egyik napon megkérték a szüleiket: Anya, Apa, had menjünk kalandozni! A szülők megengedték és azt mondták: Vigyázzatok a tirex-szel, és sötétedéskor gyertek haza! A dínók ugráltak, bújócskáztak, jót játszottak, míg egyszer csak észrevették a tirexet.  Gyorsan  hazaszaladtak, otthon labdáztak tovább. Megbeszélték, hogy egyenlőre nem vágynak újabb kalandra. 

                                                                              Írta: Vasvári Regina                                                        

                                     Pite és Süti kalandja                                                                          

Volt egyszer egy dínó, akit Pitének hívtak a barátját pedig Sütinek. Holnap lesz  buli! Elmegyünk? - kérdezte Pite. Miért ne?! - mondta Süti.  Lefeküdtek aludni, mert már késő volt. Másnap készültek a bulira. Menet közben elhaladtak egy barlang előtt. Nem ide kell jönni? Nem tudom. Tanakodtak egy ideig és nem vették észre, hogy mellettük egy tirex áll.  Gyorsan bemenekültek a csipkebokorba, onnan beszélgettek a félelmetes, vérengző  állattal. Ki vagy te?-kérdezte Süti és Pite. Én vagyok Lufi, aki a bulit rendezi.  Nem Kakaó tartotta volna? De, csak megbetegedett, mert a télen kabát nélkül volt. Miért? Mert azt hitte, hogy nyár van. Ja, már értem! - mondták Süti és Pite egyszerre.  Megtartsam a bulit, vagy ne? -  kérdezte Lufi. Igeeeeen!- mondták kórusban a dínók. Kb. egy órán át beszélgettek, buliztak, jól érezték magukat, aztán hazamentek. Itt a vége fuss el véle, csapjon meg az ostor vége.

                                                                           Írta: Szabó Máté Attila 

                                                 A kis dínók és az erdő

   Egyszer volt két dínó, akik a szüleikkel egy barlangban éltek. Ez a barlang éppen az erdő mellett volt, a szülők mindig ezt mondták: Dínócskáim soha, ne menjetek az erdőbe, mert az veszélyes!  Ám ezek a dínók megszegték amit az anyjuk mondott, és bementek az erdőbe.  Meghallottak egy üvöltést! - Mi lehet ez? -Nem tudom. Közben nagy csend lett, ezt megszakította valamilyen dübörgés, ami közeledett. Futás, és futottak sokáig! Az a valami nem akart elfáradni. A dínók már azt hitték meghalnak, ekkor meglátták, hogy kel fel a nap, és közelednek az erdő széléhez. A dínók nagyon megörültek ennek. Ám az egyik elesett egy kőben.  A másik ezt meghallotta és visszafordult, felsegítette és rohantak tovább és elérték az erdő szélét. Gyorsan felkapták a labdájukat és dobálták. Kis idő múlva kijöttek a szülők és ezt kérdezték: -Ti már fenn vagytok? - igen, válaszolták.  Megtanulták, hogy az erdő veszélyes és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.                                                                                                                                                                  Írta: Dávid Atilla Farkas  

A piros pöttyös labda

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pöttyös labda, s annak sok barátja. Az egyik labda a focilabda, a másik a

kosár. Mindkét barátjának volt munkája, csak neki nem. Hamarosan megvette egy Sanyi nevű kisgyerek.

A pöttyöslabdának teljesen megváltozott az élete.Sanyi iskola után mindig vele játszott. Ha a boltban lett volna még

egy labda, az én mesém is tovább tartott volna.                                                                                                                                                                                                                                                                 Írta: Kruspier Kristóf

A labdázó kisgyerek

Hol volt, holnem volt volt egyszer egy gyerek és annak egy labdája. Sokat játszott vele. Egy alkalommal örömében

akkorát belerúgott, hogy nem látta merre szállt. Szomorkodtak mindketten, de a laszti egyszercsak életre kelt és

elkezdett sírni.A kisgyerek meghallotta és a hang után eredt. Megtaláltalak! - szaladt a labdához és megölelte.

Mostantól úgy vigyázok rád, mint a szemem fényére!                                                                                                                                                                                                                                                          Írta: Csiha Botond  

A piros pöttyös labda

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy kisgyerek, a neve Jancsi volt. Jancsi szüleinek nem volt valami sok

pénze.Jancsiék egyszer elmentek a piacra, ahol találkozott a barátaival. A legjobb barátját úgy becézték, hogy Geri,

a másik barátját Kristófnak hívták, a harmadik pedig egy lány volt, a neve Lujzi. Megláttak egy gyönyörű, jól pattogó

labdát. Mind a négyen szereték volna megvenni, de nem volt elég pénzük. Jancsi szülei egyszer nyertek a lottón, és

megvették a gyönyörű labdát. Attól fogva Jancsi és barátai mindig a piros pöttyös labdával játszottak. 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          Írta:   Antal Balázs

A gyereklabdák

Egyszer  volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyár. Ott éppen ma kelt életre sok labda.

Hol vagyok?-kérdezte az egyik magában. Mi ez a nagy valami és miért tesznek bele? Sötét volt az a nagy valami.

Nem volt más, mint egy áruszállító kamion.

Nagyon döcögős ez az út - mondta egyik társának.

Tényleg döcögős-alig várom, hogy leszálljunk és megvegyenek bennünket!

Én is - mondta hősünk. Eközben megérkeztek egy üzlethez. Beraktak mindenkit egy kosárba.

Áúúú, ez fájt -mondta kórusban az összes alvó labda. Unatkoztak sokáig, sok labdát megvettek de őket még

nem. Mikor vesznek már meg minket is? Sötét volt kint.

Egy szép napon jött egy anyuka, a kislánya, meg a kisfia.

Légyszi, vegyük meg ezeket a labdákat!-mondták kórusban a gyerekek.

Jó megvehetjük - mondta az anya.

Megvették a labdákat és boldogan játszottak vele, s boldogan éltek, míg meg nem haltak.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Írta: Ugron Gergő